Március huszonegyedike, a csillagászati tavasz első napja.

Szerencsére a havazás, a didergés már nem fenyeget, de csak pár napja hihettük el végleg, hogy decemberig nem is kell törődni velük.

Ott van a levegőben az az illat, már a reggeli szellőztetésnél is bekúszik az orrba, a zsigerekbe, össze nem téveszthető semmivel, a frissesség, a természet feltámadása.

Megjönnek az első allergiás eredetű prüszkölések is, tizenöt reagensből tizenegyet állapított meg a vizsgálat, nem rossz arány, de még mindig van hová fejlődni.

Egész nap csak sétálni kellene, kirándulni a mennyországba, élvezni a napot, a szelet.

A város persze, mint mindig, tele van porral, ez maradt itt a télből, a porok városa, minden este bokszért kiált a cipő.

Mindenhol szerelmesek kóborolnak, ők ülnek a parki padon, a presszók nyitott ablakaiban, kávéjukat kevergetve.

Lépéspróbákat tesznek egymás felé, kóstolgatják egymást, önmagukat, hogy megtalálják, s aztán újra elveszítsék.

A tavaszi fáradtság is támad, de nem győzhet, lezúzzuk hamar, vitamin, meg egyáltalán, maga a tavasz.

Vékony dzsekik kerülnek elő, nagykabátok a szekrénybe, be, ne is vegyük elő őket soha.

Persze fel kell frissíteni a ruhatárat, hölgyeknek főleg, új cipők, új szoknyák, új minden.

Meg a focitavasz, már jóval kevésbé fontos, mint bármikor, de mégis, lehet követni vele az idő múlását, nyár eleje lesz, mire befejeződik.

Nyitnak a kerthelyiségek, nem lesz többé dohányszagú az alsónadrág, ha ránk tör a szombat esti elhajlás.

Megindulnak a gombóc fagylaltok is, krémes és hideg, a kedvenc helyek előtt elhaladva megindul a nyálelválasztás.

Beszéljünk a virágokról is, nyílnak rendesen, a dolguk ez, mi meg szagolhatunk, bódulhatunk.

Költözőmadarakról szó se essék, régen hazajöttek már.

Mindenki felszabadult, boldog, tél terhe levetve, vitamin az egész szervezet.

Szóval, a szerelmesek, a levegő, a virágok, a kerthelyiségek, a miniszoknyák, a szél, az illatok…